Jó, persze sok motorra szokás ezt mondani, de szegényem tényleg arra van, hogy minden nap elhurcoljon a munkába, meg vissza. Egy 50-es Scarabeot váltott le ebből a szerepből - amúgy becsületére legyen mondva a kis Apriliának, zokszó nélkül tette a dolgát egy éven át - mert a Scara tényleg kevés volt.
Nem értek egyet azokkal, akik szerint az 50-es robogóval meghalsz Budapesten, de erről majd később: most inkább bemutatom nektek a Yamahát.
Meglehetősen nyomott áron jutottam hozzá, nem is egy szépség, ráadásul sosem volt a kedvencem a típus. Van rajta jópár karcolás, néhány, a kelleténél fakóbb műanyag, de gondoltam, munkaeszköz lesz, úgyis tiszta por lesz minden nap.
Már az első nap kiderült, hogy a hűtésével nincs minden rendben, a közepesen meleg kora nyári napon simán beleszaladt a mutató a piros mezőbe, a ventilátor pedig nem kapcsolt be. Fogalmam sincs a hűtőrendszerről, úgyhogy irány a szerelő, egy átnézés amúgy is ráfért a motorra.
Röhej, de csaknem három hétig állt a műhelyben, mindenféle olyan alkatrészre várva, amit esküszöm, internetről két nap alatt meghoznak. Különben kiderült, hogy a kevés hűtőfolyadék miatt forralta a vizet - pedig a szintjelzőnél úgy tűnt, rendben van - és rossz volt a ventilátor kapcsolója. Egyébként borzasztó érzékeny lehet a hűtése, mert most, a hideg napokon néha fel sem megy középállásba, legfeljebb ha dugókban araszolok. A hibalistán szerepelt még kopott fékbetét és féktárcsa és pocsék első csillapítás - ezen azóta sem javítottam, semmilyen hátrányát nem érzem.
Első nap azt hittem, túl nagy ez a motor a városba. Marha széles, a Scarabeo után egy igazi monstrum. Aztán rájöttem, hogy ennek ellenére valahogy mégis el lehet férni vele a kocsik között, a szél- és esővédelme pedig parádés. Nem mondom, hogy nem ázol meg rajta, mert igen, de később és kevésbé, mint egy kisebb robogón, vagy egy rendes motoron.
A motorjától viszont többet vártam, mert bár 250 köbcentis és 20 lóerő felett van, eléggé komótos. Persze az autók simán lemaradnak, de a gyorsulás azért lehetne jobb. A fogyasztását nem mérem: eszik amennyit eszik, jobbat úgysem tudok tenni, minthogy tankolom, de egyébként olyan 3,5 liter körül van.
Először tartottam a kis kerekektől, de semmi ok a félelemre. Amikor ugyanis azt írják az emberek, hogy a kis kerekű robogók nem bírják a budapesti utakat, akkor arra gondolnak, hogy a kis kerekű robogók vezetői nem bírják a budapesti utakat. Egyszerűen csak arról van szó ugyanis, hogy ha egy ilyennel belemész egy gödörbe, akkor jó nagyot üt a gerinceden, legalábbis nagyobbat, mint egy nagykerekű gép. A stabilitásra viszont nincs panasz, legalábbis jó úton. És rettentő kényelmes: hihetetlen rajta a nagy fotel, ami alatt elképesztő nagy raktér van, ott lakik a lábtakaró, a térdvédő, és még befér a bukósisak, egy kis maradék olaj, meg a bevásárlás.
